PR cikkek költöztetés témakörben

Bútorszállításból Költöztetés, Budapesten

Néhány napja telefonon megkeresett egy hölgy és érdeklődött arról, hogy költöztetést vállalunk-e. Elmondta, hogy ez a költöztetés nem lesz túl egyszerű, mivel sok helyről, egymástól távol eső címekről kell összegyűjtenünk néhol csak a bútorokat, esetleg bútorokat és csomagokat, megint máshonnan pedig, csak dobozokat, zsákokat. Elsőre kissé zűrzavarosnak tűnt a megrendelő kérése, mivel öt címről volt szó, és ő egy teljesen össze-vissza sorrendet kért. Elkeseredetten próbáltam győzködni egy értelmes sorrend felállításáról, de részéről a felmerülő probléma az volt, hogy a címeken otthon lesznek-e akkorra, amikorra odaérünk. Kilenc órás kezdésben egyeztünk meg egy Zuglói címmel, majd a tíz órakor nyitó Xlll. kerületi KIKA áruház következett, ezután Xll. kerületi cím, majd a Vll. kerület, legvégül pedig a Vlll. kerületben lévő célállomás következett terveim szerint.

Pár perces beszélgetés után, sikerült őt meggyőznöm az általam javasolt sorrendiség értelméről. Az első cím csupán bútorszállításból állt, egy pincéből a tehergépkocsira. Kilenc óra negyven percre értünk a KIKA-ba , de a korai érkezés sem segített rajtunk. Másfél óra volt az árukiadás időtartama. Bútor szállítmányunkkal tovább indultunk a következő címre, amely megközelíthetősége a magasság korlátozások miatt elég körülményesnek bizonyult, de a navigációs rendszer, és a harminc éves helyismeretnek köszönhetően sikerült a megrendelőnél előbb odaérni. Itt oldódott fel a hölgy annyira, hogy vidáman megjegyezte, „Repültünk, vagy ide varázsoltuk magunkat, hogy ilyen hamar ideértünk?” Megjegyzem talán eddig az motoszkált benne, hogy a  költöztetést a lassabb utazással, hosszabb menet utakkal akarom drágábbá tenni. Pár perc alatt egy garázsból felpakoltuk a szállításra váró bútorokat, zsákokat és indultunk tovább az utolsó felvevő címünkre. A belvárosi szűk keresztmetszetű, a költöztető tehergépkocsi számára szinte megállni lehetetlen helyszínen, újabb kellemes meglepetés fogadott. Sikerült a megrendelőnek előbb odaérni és a cím előtt, szinte az ajtóban parkolót foglalnia. A szállítandó bútorok nagy része méreteinél fogva szétszerelésre szorult, kollégáimmal együtt szerencsére készülünk az ilyen feladatokra is, így harminc perc alatt sikerült mindent lapra szerelni.

Becsomagolni, és a lehető leggyorsabban a teherautóra felpakolni. Tizennégy órakor már az utolsó Vlll. kerületi címen voltunk és elkezdtük a hozott bútorokból, személyes holmikból a lakás berendezését. Mindent odatettünk, ahova a megrendelő kérte, a lapra szerelt bútort ahová később összeállításra kerül, a dobozokat, zsákokat egy külön kisszobába. Velünk párhuzamosan egy elektronikai áruház által ingyenes kiszállítást vállaló tehergépkocsi és rakodói is befutottak. Egy mosógépet és egy nagyméretű hűtőgépet hoztak. Felvitték ugyan a lakásba, de ott a bejárati ajtó előtt hagyták, pedig a megrendelő hölgy és a vele élő két lánya szólt nekik, hogy ők ezt nem fogják tudni a lakásba becipelni. A válasz csak annyi volt,” az ingyenes kiszállítás csak eddig tart, ha gondolja, egy kis pénzért lehet szó a végleges helyére tételről”. Mivel mi még ott voltunk természetesen a már ekkorra befejezett költöztetésünkbe ez a két perces plusz munka simán belefért ingyen. A hölgy elégedetten megköszönte munkánkat és jókedvűen mosolyogva váltunk el egymástól. Valószínű, ha újra költözködni, szállíttatni szeretne megrendelőm, nem lesz nehéz kitalálni, hogy a választása kikre esik majd.